Az ELTE Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszékén a mirigysejtek működésével kapcsolatos kutatásokat végzünk ecetmuslicák (Drosophila menalogaster) lárvális és fiatal pupális nyálmirigyeinek felhasználásával. Az egyik ezekhez köthető sejtbiológiai folyamat a krinofágia, melynek során a kiürítésre nem kerülő, ezáltal a sejtben maradó váladékszemcsék (szekréciós granulumok) lebontó enzimeket tartalmazó sejtszervecskékkel (lizoszómákkal) egyesülnek, így baltartalmuk lebontódik, majd újra felhasználhatóvá válik a sejt számára.

Eddigi kutatásaink során sikerült azonosítanunk a krinofágiáért felelős molekuláris komponenseket, ilyen például a light – Vps41, illetve a Snap29, melyek esszenciális szerepet játszanak a szekréciós granulumok és lizoszómák egyesülésének folyamatában.

Saját fejlesztésű eszközök

A krinofágia vizsgálatához kifejlesztettünk saját eszközöket, melyek segítségével nyomon követhető a szekréciós granulumok savasodása, valamint a váladékszemcsék és lizoszómák egyesülése.

A krinofágia egyik következménye a szekréciós granulumok savasodása illetve degradációja. Olyan rendszert fejlesztettünk ki, amellyel nyomonkövethető, hogy mely granulumok savasodtak már el, és melyek még nem. Ezt a rendszert aktívan használjuk kutatásainkban.

Szekréciós granulumok savasodása

Ecetmuslica lárva nyálmirigy poszterior vége

Savasodás elmaradása fiatal bábnál

Szükségünk volt továbbá olyan rendszer kifejlesztésére is, amivel nyomonkövethető a váladékszemcsék és a lizoszómák egyesülése. Ez a folyamat a nagy nagyítású elektronmikroszkópos (EM) felvételeken is nyomon követhető.

További tájékozódásért a témában tekintsd meg az eredményeinket illetve a publikációinkat!